Elmúlt napok.

Szóval itt a tavasz!

Hétvégén üregiztünk és vemhesek a nyuszik, összesen majd 70 kiniglit fogtunk. Immunizálva már optimistábban nézhetnek a szúnyogokkal terhes jövőbe. Minden esetre jól szórakoztunk, görény azért lehetett volna több is, de hát ez van.

Szombaton a pampa felázott mélyedésében vagy 20 bíbic és ugyan ennyi seregély próbálta a vonulásban megfogyott kondit visszapakolni. Oszt jött egy acélkék kabátos kis lovag, aki ebédjük közé pörkölt egy bravúrosat, sajna sikertelenül. Ugyan azzal a lendülettel repült tovább, valszeg nem az éhe vezérelte a fricskára a törpét. Igen, neki is kongattak már, mint a varjaknak és fenyőrigóknak, hogy uzsgyi haza.

Pár napja este és reggel igen nagy varjúfelhőt lehet látni nálunk, Ukrajna irányába repülni. Hogy nem ugyanarról a csapatról van szó, egyértelmű, hiszen mindig csak egy irányba repülnek, és igen magasan meg konokul. Nem sámli volt, mert 8km hosszan mentem alattuk autóval úgy, hogy sem az elejét, sem a végét nem láttam! És már napok óta. Valszeg felénk van egy légi folyosó, azért ez a csodalátvány. Ma reggel meg, mint egy 400-500 csókát láttam egy felhőt képezve úgy pörögni, mint a pörtlik szoktak a héja alatt. Egy pont felett, nem túl magasan pörögtek, tartva a zárt csapatot. Amennyire lehet vezetés közben próbáltam a tettest fellelni az égen, de a baleset elhárítása végett inkább lemondtam a sólyom látványáról. Valszeg a mendei pár próbált früstükölni a bandázó csókákból.

Hétvégén 3 héja revír is foglalt és hangos volt már, erős násztáncozással. Kettő ebből alig 100 méterre a főúttól. Az egyiket még a kocsiból is látni! Még.

Vércsék is erősen cikkeltek nászrepülve fészkeik közelében a városban és kint a határban is egyaránt.

Az otthoniak is megszólaltak, szép lassan náluk is beindul a szezon.

Grétikém szépen repült az elmúlt napokban, bár vadászati kedve változó. Van nap, amikor csak lesek csodálkozva, hogy az őztől a rókáig mindent elkezd hajszolni játékosan, vagy madarakat kongat vérkomolyan. Közben persze dobálja fedőtollait, és teli begyeket eszik. A napi 2 órás non-stop egészségügyi repülése úgy látom tartható, bár igaz tegnap kicsit meglepett, hogy elrepült a tanyák irányába… nem is láttam mi a pálya, mert kilométer felett már nem látom merre repül. Végül ugyan láttam egy madarat felülni egy száraz fa csúcsára, olyan 1200m távban (kocsival mértem le visszafelé a távot), de csak bíztam benne, hogy az én madaram. Magasan fölötte a domb élen kajabáltam és látványosan lengettem neki a nyúl combot, melyre a fáról eltűnt a madár. Én folytattam a hívást bízva madaramban, hogy csalogatóbb vagyok számára, mint egy holmi futkározó lábasjószág. Nem is csalódtam, erős szembe széllel, a 15 emeleti magasságomba 3 leüléssel, de kézre jött a madár. Mivel több, mint két órát repült egy jutifali nélkül, becsületesen bebegyeltettem a két hátsó combbal. Szereti aranyom a nyulat módfelett

És persze az Usuthu hagyott pár feketerigót, melyek az esti és hajnali szürkületben már nem bátortalanul nyomják. Milyen furi volt az elmúlt két évben, hogy ezek a kora tavaszi hajnalok némák voltak, igaz nem igen foglalkozott senki a vírussal, ma sem…

És a rigófütty mellett azért kedvesebb számomra Csimike kakkogása, ahogy meglát, vagy hall a sötétben légyen az este, éjjel, vagy hajnal. Asia is szerelmesen fújta felém strófáit már tegnap, így én is bekapok pár szupradint a gonád ciklusom beindítása végett

röppentem

 a karvaly